Tolnai Panka- Írótábor

 Kolibri Kiadó | 380 oldal | ifjúsági 

4,5☆

*Saját kép*

A cselekmény középpontjában hét végzős írópalánta áll, akik a nyári szünet kezdetén egy írótáborba érkeznek Kisorosziban. A különböző háttérrel rendelkező fiatalokat az ország egyik legismertebb írónője mentorálja, aki kreatív és gondolatébresztő feladatokkal ösztönzi őket. A tábor során barátságok szövődnek, viták alakulnak ki, és egy szerelmi dráma is kibontakozik. A történet vége azonban váratlan fordulatot vesz: eltűnés, lelepleződés és rendőrségi nyomozás.

*Saját kép*

Réka az a fajta lány, aki mellett sokan első pillantásra talán észrevétlenül elsétálnának. Külsőre visszafogott, szinte láthatatlanul simul bele a hétköznapok szürkeségébe, akár egy szürke kisegér. Ám ahogy halad előre a történet, egyre inkább megmutatkozik benne a csendes mélység és a belső gazdagság.

Bogi a klasszikus álmodozó karakter, a kedves, szemüveges lány, aki a valóság helyett sokszor a regényeinek világában él. 

Sarolt szeret néha kicsit kilógni a sorból. Felemás zoknikat hord, a tornacipőjét maga dekorálja, és minden apró részletében megmutatkozik benne a önkifejezés iránti vágy. Ő az, aki bátran meri vállalni önmagát, még akkor is, ha ez furcsának tűnik mások szemében.

Zsé gyermekotthonban nőtt fel, ami erős, kitartó és megfontolt személyiséggé formálta. A higgadtsága és józansága különösen értékes tulajdonságnak bizonyult a történet során. 

Pál Péter inkább a csillagok között jár, mint a földön. Szenvedélyesen érdeklik a legújabb technológiai vívmányok, és nem meglepő módon a sci-fi irodalom világában találja meg leginkább önmagát. 

Dániel maga a két lábon járó tudásvágy. A tipikus okoskodó, -én mindent jobban tudok mint te- srác, akinek elég megszólalnia és azonnal lerí róla, hogy az intellektuális témák, mint a pszichológia vagy a filozófia, az ő valódi terepe. 

Szófi kezdetben a klasszikus „gazdag lány” képét hozza, akinek a legnagyobb gondja, hogy friss szakításon van túl, és a táborban reméli megtalálni a gyógyulás lehetőségét. Mégis, ahogy halad előre a történet, Szófi karaktere fejlődésen megy keresztül, és bár az elején nem volt szimpatikus, a végére nagyon megkedveltem. 

Ami pedig Hódi Gerberát illeti, nekem nagyon nem volt szimpatikus a hozzáállása, de a végén érthető volt, hogy miért ilyen. 

*Saját kép*

Nagyon tetszett a könyvben, hogy az írónő rendkívül hitelesen tudta megkülönböztetni a különböző karaktereket a stílusuk és gondolkodásmódjuknak megfelelően. Minden szereplő sajátos egyéniséget kapott, és ez nemcsak a párbeszédekben, hanem a belső monológokban, a reakcióikban és a döntéseikben is tükröződött. Olyan volt, mintha valóban hét különböző tinédzser naplójába pillanthatnánk bele, mivel mindegyikük másként gondolkodik, másként ír. És ezáltal az olvasó könnyedén azonosulhatott valamelyik karakterrel, vagy éppen új szempontokat ismerhetett meg rajtuk keresztül. 

A regény tökéletesen átadja nyári táborok hangulatát. Több olyan jelenet is akadt a könyvben, amelyek olvasása közben úgy éreztem, mintha a saját élményeim elevenednének meg a lapokon. Visszaköszöntek olyan pillanatok, amiket én is átéltem korábban egy-egy tábor során, így a történet még személyesebbé, még közelebbi élménnyé vált számomra. 

Szerintem egy nagyon szuper nyári olvasmány lehet, fiatalabb korosztályoknak is bátran ajánlom. Akik szeretik a hasonló ifjúsági regényeket, azoknak mindenképp megéri adni neki egy esélyt. 

Köszönöm a Kolibri Kiadónak a recenziós példányt!♡

Hangulat montázs:

Kedvenc idézeteim:

És ugye valami egyetemes tanulságnak is kell lennie a nagykönyv szerint... De tényleg kell? Nem lehet szimplán csak annyi, hogy az élet nem fekete-fehér? Hogy nem lehet kiszámítani nagyjából semmit sem? Bár ha úgy vesszük, ez is egy egyetemes tanulság.

- Sosem aludtam még négy lánnyal együtt - vigyorodott el a fiú. - Úgyhogy köszi, Danci, amiért úgy horkolsz, mint valami hidraulikus szerkezet, amit még fel sem találtak.

- Ó, de gyorsak voltatok! - dicsérte meg a felszolgálót.

- Az éhes gyerekek veszélyesek - kacsintott a középkorú pincér