P. C. Harris-Blokkolj, ha tudsz 

Álomgyár Kiadó |336 oldal |romantikus

4,5☆

*Saját kép *

A cselekmény középpontjában Sally Dannison, egy elhivatott újságíró, aki karrierjét mindennél előbbre helyezi. Amikor főnöke megbízza, hogy készítsen interjút Josh Nickersonnal, a híres és kissé arrogáns hokisztárral, egyikük sem örül a feladatnak. Azonban találkozásuk sorsszerű fordulatot hoz mindkettőjük életébe, és a köztük lévő vonzalom hamarosan perzselő szenvedéllyé alakul. A regény során Sally és Josh kapcsolata számos kihívással és bonyodalommal szembesül, miközben mindketten próbálják megőrizni saját karrierjük iránti elkötelezettségüket. 

*Saját kép *

Nagyon megszerettem Sally karakterét, a makacsságát, határozottságát, ha valamit ő eldöntött arról ember legyen a talpán aki lebeszéli. Nagyon illik hozzá az újságíró szerep, ambiciózus és céltudatos, és minden erejével azon dolgozik, hogy elismert szakemberré váljon. Ha valaki na ő nem riad vissza a kihívásoktól – sem a munkájában, sem a magánéletében.

Sally karaktere különösen szerethető, mert nem egy tipikus romantikus regényhősnő: erős, független, mégis bizonytalan. 

Josh Nickerson tipikusan az a kemény külső, érzékeny belső karakter. Bár élete csakis a hoki körül forog, és arról hogy minél jobban teljesítsen, így egy elég zárkózott, arrogáns férfi hatását kelti. Sally hatására azonban elkezd megnyílni és rájön arra, hogy az élete sokkal többről szól.

*Saját kép *

Szimpatikusak voltak a mellékszereplők is, nagyon aranyos volt Sally családja és persze Josh haverjait is imádtam, voltak részek amiken nagyon jól szórakoztam. 

Bár én picit elsietettnek éreztem a főszereplőink kapcsolatát, és az elején voltak kétségeim a könyvvel kapcsolatosan, én úgy érzem, hogy az eddigi, általam olvasott hokis könyvek közül ez áll hozzám a legközelebb. Nyilván megvannak benne a tipikus hoki románc vonások, de ez kiegészűl egy titokzatos krimi szállal, ami izgalmassá teszi a könyvet. 

*Saját kép *

Nekem nagyon tetszik az írónő stílusa, sok fontos avagy szép gondolat bújik meg a regény sorai között, amelyek igazán szerethetővé teszik a könyvet.

Bár ez volt az első könyvem az írónőtől, biztosan nem az utolsó. 

Nagyon tetszett benne, hogy az egyedisége által kiemelkedik a többi hokis könyv közül, és nem az a tipikus, klisés hoki románc amit megszokhattunk. 

Szóval mindenki aki úgy érezte eddig, hogy a hokis könyvek nem neki valóak és mindig többet várt tőlük- olvassátok el ezt a könyvet, megéri. 

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy olvashattam!

Montázs:

Kedvenc idézeteim:

- Azért beszélsz így, mert nem láttad, mit művelt. Ha arról lenne szó, akkor nem te vinnéd őt ágyba, hanem ő vinne téged. Mire lefektetnéd a párnádra, azon kapnád magad, hogy már ki is facsart. Egyébként lényegtelen, mert nem hiszem, hogy valaha is újra találkozom vele. Ha mégis, akkor elég valószínű, hogy hamarabb vágná el a torkom egy frissen élezett korcsolyával, mint hogy szóba álljon velem még egyszer.

- Ülj le, hozok Aspirint meg sminklemosót. Ügyetlenül az arcomhoz nyúlok, és zsibbadt ujjal dörzsölni kezdem a bőröm. - Nem neked, te bolond, hanem magamnak. Nem hagyhatlak így egyedül.

- Ne légy balga! Együtt vagytok? Tehát bevált a múltkori terv?

- Hogy mi? Ne légy nevetséges! Dehogy... Mármint munka szempontjából igen, bejött, de mi nem... Nekünk nem a „Bol-dogan éltek, míg meg nem haltak" típusú romantikus történet jutott.

- Mert ahogy mondani szokás: vigyázz azzal a nővel, aki olvas, mert valószínűleg gondolkodni is tud. És ha van egy csepp esze, szóba se áll veled.

– Te mindig ilyen öntelt bunkó vagy? – horkan fel gúnyosan.

– Nem… Néha alszom is.